én sem, te sem. de jó. tényleg. így is.













de akár meg is érinthettél volna. ha már

mókuskerék-élet

korán kel, utálja, félálomban pisi, zuhany, kávé.
munka. ugyanaz a dal napi nyolcvanszor - felismerem, hogy avariációk száma bizony véges ugyanarra a szövegre. még a hangsúllyal sincs mit variálni. közben születnek értékes dolgok: a második szabad ötletek - tollrajzom. ha nagyon unom, vécére megyek. ebéd, internet.
délután ha sikerül valakit beleszerveznem magamba, tali egy baráttal. este internet, sorozat, nagyritkán könyv - nincs rá lélekerőm, hogy Márai megmondja az életvezetési tutit jelen élethelyzetemben. néha régi ismerősökre dobok üzenetet, hátha emlékszünk egymásra.
(meglátjuk, hogy sikerül a közös pontok megtalálása. hétvége. remélem, a közös pontok száma sok, elhelyezkedésük egymáshoz közeli, súrlódásuk pozitív.)
bambulok a farmville-en, ez az iq-max. aztán túl későn lefekszem.
aludni jó nagyon. régi meg álmodott szerelmekkel álmodom, nothing's impossible. utazom. aztán túl hamar itt a reggel, és várom - valami érthetetlen reménnyel - hogy majd ma, majd ma lesz valami szép, valami jó, sok nevetés, élvezet, extázis végre.
extázis - szeretem, mégsem használom gyakran ezt a szót. az kell most nekem. élvezet.
élvezetért hajszolom hát magam a hétvégékig, hogy talán menjünk elvegyülni valahova, idegen férfiak illatát beszívni, szemekbe tekintni, hagyni addig menni őket, amikor már megvesznek, s ellenállhatatlan kacajjal lelegyinteni kezüket a derekamról. távolról nézek rájuk, mert távol is vannak. arra sem méltó egyik-másik, hogy végigsimítsak a karjukon. (de még mennyire nem, az egyfajta szeretetmegnyilvánulás nálam, ha valakinek végigsimítok a karján)
hol van az anagy jó, amit várok. készül valahol, mint a tél? elbújva vastag, szürke felhők mögé? gyűlik fejem felett, mint nagy hordóban a méz, se ha tele lesz, kibillen az egyensúlyából, és rámömlik mind? ez a nap sem borított, igazából nem is cseppentett rám belőle semmit.
az étel jó csak, mert válogatva főzöm meg, egészséges, nem hizlal, de mégis isteni, főznék már valakinek, ez szakrális dolog szerintem. Psota Irén írta az önéletrajzi könyvében: "aki etet, az szeret".

nem is szeretethiányom van. szeretetadáshiányom.






mintegy mellesleg szeretettel köszöntöm blogom két új olvasóját, az életem valaha volt és talán örökké egyik meghatározó figuráját, Suziet, és Alit, aki tinédzserkorom legszebb éveiben ugyancsak rajta volt a tablón. vannak sztorik, legyen elég annyi, egy-két alkalommal részt vállaltam emberölés megakadályozásában. szóval sziasztok, gyerekek.

mor fon dír

egy furcsa, modern, praktikus ötletem támadt... kedves, alapvetően.










azt hiszem, megpróbálom.
kedves Dráma és Vadromantika, Isten veletek.

afterparti

olyan ma a világ, mintha mindenki eltűnt volna belőle. sehol senki, csend van, borult az ég. ma még csak mellettem beszéltek, hozzám nem. ja, de, a mogorva portásbácsi.

tegnap PeCsa TheHungarianDepecheModeFanClub party. nekem ez olyan jó, nem is érthetitek. a hangulat egyszerre idézi tinédzserkorom legszebb emlékeit, oldschool és maximálisan jelenbeni egyszerre. kis borral megsegítve. forog a diszkógömb, kicsit pszichedelikus, ahogy kék pöttyöket úsztat körbe-körbe a fekete falakon. szeretem a fényeket, a zene meg csak tökéletes. mosolygunk, visítozunk, és táncolunk a kivetítőnek. közben meg-megtalálnak fiúk, szórakoztató gyilkolni őket, úúú, de szeretem.




csak hát... jó lenne valakit nem visszautasítani már. ha olyan lenne.

január a zenei élmények hónapja lészen

mert adta vala a jóisten hogy egyik már gyakorlatilag nem létező zenei bálványom, a Napoleon Boulevard 2010. január 30-án összeáll a Syma csarnok színpadán egy laza kis 25 éves jubileumot ünnepelni és mintegy mellesleg elérni, hogy a hihetetlen-soha-meg-nem-történhető-ezért-aztán-soha-nem-is-álmodozott események közül egy újabb mégiscsak megtörténjen velem, és láthassam azt a formációt, akik kb. be is fejezték zenei pályafutásukat addigra, mire én gyermekségemben egyáltalán hallani kezdtem dolgokat...

nagyon durva fless

jaigen

ahogy a közösségi oldalak és mindenféle egyéb hely lehetőséget adott rá hogy kinyüfföghessem magam, így asszem itt meg sem említettem azt a lehetefinom apróságot, hogy tudniillik:




MEGVAN A JEGYEEEEEEEEEEMMMMMM!!!!!!!!!!!!!



(gyengébbek: Depeche Mode, Budapest, 2010.01.11.)

update partitini

mission's accomplished

időutazós buli sikerült, berúgtam tisztességgel, flörtölgettem mérnökfiúval, az mindig kellemes, volt zene is, ééés ... asszem ennyi.

aztán még rádupláztunk pár nappal később egy szoftos koncertttel a morrisonsban. rockabilly buli, mystery gang, tánci, és belémnyomott joint. ja igen, először voltam a morrisonsban. wow.

ééés pénteken meg Depeche Mode klub!!!

partitini visszatért. semmi szépirodalomra ne számíts

jó volt tinikoromban. gyakorlatilag a szakközép kezdetétől vagy három éven át masszívan, aztán egyre ritkábban buliztam át a hétvégéket. péntek - szombat a törzskocsmánkban, az volt az alap. aztán még kéthetente szombaton volt a Depeche Mode Klub. hét közben nem annyira jártam el, anyuka valamiért azt nem szerette, ha hét közben kocsmáztam. hétvégén viszont lemehettem a térképről tizenötéves korom óta. nem voltak ezek semmi extra bulik, persze, néha nagy berúgások, vagy fergetegesen sikerülő táncolós bulik hajnalig, de sokszor csak beültünk a RockInnbe (aztán később a Jamboreeba jártunk inkább), volt nálunk kártya, kanasztáztunk, világmegváltottunk, néha fel-felpattantunk ha nótánk szólt. néha befigyelt valami kis mókás pasiügy, akkor ezen elvoltunk egy darabig, kiveséztük a csajokkal.
aztán ezek a bulik is ugye a költözéssel elkoptak, kényelmetlen volt mindig valakinél aludni, szívességet kérni, szaporodtak a kifogások, ahogyan kikerültem a társaságom tagjainak megszokott idilli környezetéből, átkerülve az egyre fokozódó drámákba. aztán a társaság széthullott, ahogy mindenki egyetemizálódott, mindenki elment más városba, én maradtam ötödévre ugye, plusz ki voltam zárva sényőre, kikoptam.
aztán jött Pest. a nagy, várva várt, szerelmetes Pest. ó, itt akartam én élni, mióta öntudatra ébredtem. úúú, hogy itt milyen bulik lesznek, wow, nemcsak rockkocsmák százával, nagy haveri társasággal, satöbbi, de olyan tematikus gyönyörűségek is, mint a Pecsás Depeche-Klub meg egyéb, kismillió Ákos és Depeche-fanok számára kitalált bulik. óóó, alig vártam.
aztán meg kiderült, hogy a csoporttársak buták, haver alig, kisszámú új barátaim meg vagy más fogalmakkal bírnak a bulizásról, vagy nincs is nekik semmilyen fogalmuk. na Depeche-buliba meg aztán végképp nem volt kivel menni. semmilyen buliba se mentem így aztán, jött ez a színházazás, a bárka, meg bézé, meg mittomén, a klasszikus értelemben vett bulizás - elmenni otthonról társasággal-társaságba, szórakozóhelyre, ahol vannak más emberek is a cimborákon kívül - megszűnt. ott voltak helyette a tarkás esték, imádtam mindet, a szimpla konyhában ülős beszélgetéseket ugyanúgy, mint az alkalmankénti zenés-táncos lerészegedéseket. de hát ezek inkább amolyan monstre házibulik voltak. ha nagyon összeszedem magam, akkor ki tudom számolni, hogy mondjuk az egynéhány koncertet leszámítva, voltam vagy három-négyszer ilyen klubos-kocsmás történetben. siralmas. vagyishát, nem lenne az, ha nem hiányozna.
de hiányzott, most meg valahogy brutálisan rámtört a mehetnék, unom a koliszobát, akármennyire szeretek punnyadozni esténként munka után, unom a szofisztikált komoly hölgyet, aki vagyok, aki sosem volt még egy morrisonsba se. el akarok menni, új arcokat látni, kedves kis retrószámokra vergődni, vagy csak olyan kocsmában vihogni egy társasággal, ahol a zene nem kávézós decibelszámon szól, hogy a füstös kocsmaszag ne csak akkor idézze fel bennem tinikorom őrültségeit, amikor Mirellát kikísérem a dohányzóba. idegen pasikat akarok nézegetni, flörtölni, táncolni, kirittyentve lenni. nem akarok még annyira felnőttet játszani, hogy a go out azt jelentse, kiskosztüm, színház, irodalmi est, kisfaszom.

bulizni akaroooook!!!!! :)
gggrrrhhüüff! ennek apropóján holnap valami punk-rock koncertre megyek. juppi. aztán még jövő hétvégét nem tudom, de utána pecsa! playing the angel party. szeressük.

noextra

járok a napokban várva valamire
boldogan az őszben - az ősztől.