Most újra, mégis úgy gondolod,
Hogy talán mégiscsak én vagyok
Akivel, akiért, akinek...
De valójában csak tükröd lehetek.
Nézegeted bennem magadat
Megigazítod néha a hajad
Hasad behúzod, megpaskolod
Tükör szépségednek, ez vagyok.
Belenézel: tiszta, hihető a kép
Mosolyod ragyog, szemed csodakék
De azt is tudd, e tükör kicsit már repedt
Homályos foncsor rajtam a szeretet
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
0 megjegyzés:
Post a Comment